székesfehérvári királyi bazilika: Szt István kir. (ur. 997-1038) által építtetett Szűz Mária-templom Székesfehérvárott, a →székesfehérvári társaskáptalan temploma. 1540-ig a királykoronázások, királyi esküvők, temetések színhelye. - I. A ~ jelentősége. Szt István 1003: az erdélyi, 1018: a bolgár hadjárat kincseiből bőkezűen megajándékozta a tp-ot. A II. Baszileiosz (ur. 976-1025) cs-tól kapott Szt Kereszt-ereklyét is vsz. e tp-nak adta. Szt Gellért az 1020-as években itt prédikált a kir. előtt. Gizella kirné 1031: a ~nak ajándékozta azt a miseruhát, melyből a 11. sz: a →koronázási palást lett. - A város a veszprémi mpp. joghatósága alá tartozott, a ~ viszont exempt volt, az esztergomi érs., 1181-: közvetlenül a római Szentszék alá tartozott. 1234: Jakab pp., pápai legátus 40 főben határozta meg a káptalan létszámát (Esztergomban 38, Veszprémben 36 knk. volt). A 11-13. sz: 27 egyházas falu népe tartozott a ~hoz. - 1527-ig minden kir-t - kivéve IV. Bélát, aki ismeretlen okból az általa alapított fehérvári Szt Péter-katedrálist választotta e célra - a ~ban koronáztak meg, és többüket itt is temették el. Itt őrizték a →koronázási jelvényeket, az ereklyéket, a kincstárat, itt írták az ország krónikáit. Zarándokhellyé tette a ~t Szt István és Szt Imre sírja. -

II. A ~ építéstörténete. 1. A 11. sz-ban. A belvároson haladt át a Ny-Eu-t Bizánccal összekötő út, és itt volt a később országos vásárairól híres piactér. A ~ a belváros legmélyebb részén épült. A tőle D-re eső dombon a 10. sz. végén megépített nagyfejedelmi földvár állt, melynek árokkal és sánccal védett központjában a Géza nagyfejedelem sírját magába foglaló négykaréjos kőtp. állt. A ~tól É-ra emelkedő dombon volt a váralja település. A ~ helyén két római kori kőépület alapfalai, körülöttük az 1000 k. évtizedekre keltezhető sírhelyek kerültek elő. Ha a ~ építésekor a római kori falak még álltak, elbontották, a tengelyüktől 5 fokkal eltérve jelölték ki a tp. K-Ny-i tengelyét, s ekkor szűnhetett meg a nagyfejedelmi-ispáni várat szolgáló nép temetője is. - A ~ első építési időszakából csak az itáliai mintára épült tp. hatalmas, félköríves szentélyének és a két oldalhajóhoz K-ről csatlakozó egy-egy négyzetes alaprajzú helyiségnek az alapozása maradt meg. A ~ Ny-i része 2006: még feltáratlan, mert fölötte áll a ppi palota. Két oszloplábazat utal arra, hogy kőoszlopos előcsarnoka lehetett. - Jogos a feltevés, hogy a ~ István kir. uralma alatt több szakaszban épült, s lett a korabeli Eu. egyik leghatalmasabb épülete, közel akkora, mint a ném. cs-ok tp-ai. Vsz., hogy a szakaszosan épült tp. részeit külön-külön szentelték fel, az egész épület felszentelésére csak közvetlenül István kir. temetése előtt került sor. - A főfalaknak 160 cm széles alapot készítettek, jórészt a közeli Gorsiumból való római kori építmények keménymészkő-faragványaiból. A felmenő falak szélét homokkőből faragott kváderkövekből rakták, a falak közét a Velencei-hegységből való zúzott kővel töltötték ki. A háromhajós ~ hajóit vsz. ívesen boltozott, árkádos nyílású kőfalak választották el. Főoltára fölött cibórium állt. - A főhajó szélessége 16 m, az oldalhajóké 7-7 m, összesen tehát 30 m. A főfalak vastagsága közel 150 cm volt. A tp. becsülhető belső hossza 55-78, magassága 50-55 m, a mennyezet nyitott fafedélszék lehetett. A szentély melletti tornyocskák keskeny alapfalaik szerint az oldalhajók magasságát sem igen érték el. - Szt István kir. sírja a tp. középtengelyében állt. Eredetileg földbe temethették, mert 1083: a csontjai talajvízben feküdtek. A sírt a padlóból kiemelkedő márványtáblával fedték le. A sír helyén a szenttéavatást követően kriptát építettek, amelynek fala szépen faragott kváderkövekből készült, alja tömörített kőzúzalékkal volt borítva. A vsz. dongaboltozattal fedett kriptába É felől lépcső vezetett, fölötte cibóriumos oltár állhatott. Az oltárhoz É és D felől lépcsők vezettek fel. A Ny-i oldalon 3 lépcsőfokon juthattak le a kripta falában lévő ablakhoz (→fenestella), innen lehetett letekinteni a szt király díszes ereklyetartóban őrzött földi maradványaira. - A fehér mészkő szarkofágot, mely csodával határos módon vészelte át az évszázadok pusztításait, a kutatók többsége Szt István szarkofágjának tartja, de egyesek Géza nagyfejed., mások Imre hg. sírládájának vélik. Az eu. román művészet páratlan értékű emlékének előlapján szárnyaló angyal, aki a halottat jelképező csecsemőt emeli az ég felé, bűneit bugyorban ejti vissza a földre. A hosszoldalakon 1-1 kerub és hármas szalagfonatos keretben mennyei virágok, az egyik hosszoldal szélén 1-1 jelképes nőt és férfit rejtő életfa láthatók. Az életfák az elhunytakat v. az ősszülőket jelzik. Vsz. a 11. sz. végéről való a főhajó keleti végében talált →szentélyrekesztő nyoma. E mögött volt a kanonoki kórus, és itt temették el néhány királyunkat is. - 2. A 12. sz-ban a fennmaradt kőfaragványok tanúsága szerint nagyarányú építkezések történtek a ~ban. Ezek tényéről és pontos idejéről írásos források nem szólnak, így esetükben a hazai és a külf. építészeti és műv. párhuzamok tanúságára vagyunk utalva. Szükségessé vált a ~ külső és belső átalakítása, mert jelentősége egyre nőtt. 1116: itt temették el Kálmán kir-t, majd a sz. folyamán 5 másik kir-t és 2 kirnét. Közben 9 kir. és 9 kirné koronázásának volt a színhelye. - A főhajó és a D-i oldalhajó közti pillérmaradványok arra utalnak, hogy kiváltották a hajók közötti, áttörésekkel szabdalt tömör falakat, és önálló pillérekkel tették levegőssé a belső teret. A szentély negyedgömbös kupolával lezárt felmenő falán repedések keletkeztek, ezért a szentély belső átmérőjét meg kellett rövidíteni, amit szakaszos falkiváltással oldhattak meg, hogy a kupola épségben a helyén maradjon. Ekkor díszíthették 17 falpillérrel a szentély külső falfelületét. - Vsz., hogy a mellékhajókat már ekkor beboltozták, a főhajót még nem. 1150 u. építhették a szószéket, melynek alapfalai a főhajó D-i oldalán, a 3. és a 4. pillér között kerültek napvilágra. Ugyanekkor került sor egy geometrikus és növényi ábrázolással, apostolokkal és Szűz Máriával díszített kapu kialakítására, amely a D-i, kegyúri bejárat lehetett. Közelében, a D-i oldalhajóban temették el III. Bélát és feleségét, Anna kirnét, akiknek 1848: feltárt sírja mindmáig az egyetlen érintetlen és hiteles kir. temetkezés a ~ területéről. - A 12., majd a 13. sz: egy-egy főúri sírkpnát építettek a ~ D-i oldalához, feltehetően olyan személyek, akiknek nem volt lehetőségük vagy joguk a tp-ban temetkezni. - 3. A 13-14. sz. A ~ 13. sz. történetéről csak annyit tudunk, hogy 1288: leégett, helyre kellett tehát állítani. - A Szt István kir. kultuszát ápoló ~ jelentősége az Árpád-ház kihalása (1301) után tovább növekedett. Prép-ja kir. alkancellár, a káptalan 61 tp-os falu gazdája lett. A ~ kincstárában egyre több ereklye és kincs halmozódott fel, itt őrizték pl. a kir. hosszmérték etalonját is. Knk-jai írták a különösen fontos okl-eket és az uralkodócsalád történetét, fogadták a messzi földről érkezett zarándokokat és tartották folyamatosan az istentiszt-eket, mert a szt kir. és utódai temetkezőhelyén sosem szűnhetett meg az ima. - Károly Róbert kir. 1318: ólomlemezzel födette be a ~t, „amelyet gyakorta tűz pusztított, pompás boltozattal is díszítette, és ezen felül erős oszlopokkal szilárdította meg”. Ez a boltozás vsz. csak az első három pillér sávjára, vagyis a kanonoki kórus feletti részre terjedt. A „pompás boltozat” és az ólomlemezes fedés terhe miatt vsz. külső támpillérek is épültek. 1327: a ~ leégett, „az egész lemezekbe foglalt ólomanyag a nagy tűztől úgy folyt le megolvadva a tetőről, mint a viasz, kivéve egy harangtornyot, amely a sekrestye fölött van. Ott sok szent ereklyét tartanak és őriznek.” - I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82) a ~ É-i oldalhajójának Ny-i szakaszán maga és családja számára önálló sírkpnát alakíttatott ki. Vsz. védelmi célból teljesen körbefalaztatta, elválasztva így a ~ egyéb részeitől, ui. 1349: atyja sírját feltörték és halotti ékszereit elvitték. E kpnába temettette el 1378: elhunyt Katalin leányát, díszes síremlék alá. - 1237: Szt István-, 1272: Szt Kereszt-, 1341: Szt László-, 1341: Ker. Szt János- és Szt Ágota-, 1376: Szt Péter-, Szt János evangélista-, 1380: Szt Imre-, 1401: Mindenszentek-oltárról tudunk. -

4. A 15. sz. 1426: →Ozorai Pipo temesi főispán engedélyt kapott, hogy a ~ba temetkezzen. A középső tornyot újjáépítve annak alsó részén Szt Fülöp és Jakab-kpnát alakított ki temetkezési helyéül. - Györgyi Bodó prép. 1474 e. a ~ oldalában Szt Mária Magdolna és Szt Afra-kpnát építtetett. Ide temetkezett 1413: Marczali Miklós erdélyi vajda, 1414: →Stiborici Stibor erdélyi vajda, 1438 u. →Rozgonyi István temesi ispán és családja, 1481 u. Buzlai László kir. lovászmester és családja, és feltehetően több prép. és knk. Azonosítható sírköve csupán Marczali Miklósnak, Stibor vajdának és Györgyi Bodó prép-nak maradt fenn, valamint egy ismeretlen nevű, Gut-Keled nb. főúré. - Az utolsó építtető I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90), akinek építő tevékenysége az alapító Szt Istvánéhoz hasonló: a ~ K-i oldalához új épületet csatolt, amelyet családi sírhelynek szánt. Visszabontotta a kk. félköríves szentély falát, és egybenyittatta közel 30 m hosszú kpnájával. Az új szentély támfalainak megépítése érdekében elbontatta az itt húzódó kk. várfalat. 1490: itt, a még vissza nem falazott várfalszakaszon törtek be a trónkövetelő osztrák Miksa kir. zsoldosai és dúlták fel a ~t. A külső támpilléres szentély és a bővítmény boltozatát tartó hatalmas pillérek egyikének alapozása megmaradt. A szentély körül 3-3 oldalkpna is állhatott. - E munkálatokkal egyidejűleg Mátyás a főhajót beboltoztatta, amit az Anjou-kori márványpadlóra rakott D-i pillérsor megerősítő falazatai igazolnak. A késő gótikus boltozat hatalmas terhe azonban csak a D-i pillérsornál igényelt megerősítést. Ennek két oka lehet. Egyrészt, hogy az É-i oldalhajó Ny-i részén kialakított Anjou-sírkpnát már Nagy Lajos beboltoztatta, ennek fala pedig a Mátyás-kori boltozat terhét is viselni tudta. Másrészt az É-i hajó K-i végében →Kálmáncsehi Domokos prép. alakított ki egy boltozott Szt Anna-kpnát, feltehetően a Mátyás-féle építkezésekkel egy időben. Ez a 3. pillérig tartott, és mintegy 3 m-rel szélesebb lett az É-i hajó eredeti szélességénél. A Szt Anna-kpna főhajó felé eső falát összefüggő tömör fallá alakította, amely ugyancsak viselni tudta a Mátyás-féle boltozat terhét. Kálmáncsehi új kpnájának egyik boltozati zárókövére Mátyás kir. címerét faragtatta, ezért vélte sokáig a kutatás, hogy az Anna-kpna volt Mátyás sírkpnája. A munkálatok véglegesen a 16. sz. elején, II. Ulászló idején fejeződtek be. Később a kir. kincstár szegénysége, a forrongások, a török előrenyomulása és az ország 3 részre szakadása további építkezést v. díszítést nem tett lehetővé a ~ban. - 5. A 16-18. sz. 1543: a törökök elfoglalták a várost. Szulejmán szultán megtekintette a ~t, amit a kíséretében levő Dzselálzáde Musztafa történetíró a következő szavakkal írt le: „minden szögletében és zugában drága márványból vagy kőből kifaragott csodálatos alakok voltak... itt, ott... kőből csinált koporsókban utálatos alakok..., akiknek fejükre csillogó drágakövekkel kirakott koronákat, mellükre arany és ezüst kereszteket, kardokat és handzsárokat tettek, ujjaikra pedig nagy értékű aranygyűrűket...” A szultán távoztával a török várkapitány kifosztotta a királysírokat, majd az őt feljelentő budai kincstárnok vitette el a szultáni kincstárba az általa még alaposabban átkutatott tp. kincseit. A liturgia 1556: szűnt meg a ~ban. - A lőszerraktárnak használt ~ 1601: ostrom közben felrobbant, a város ismét török kézre került. Csupán az É-i oldalhajó területén az önálló boltozattal megépült Anjou-sírkpna és a 15. sz. végéről való Szt Anna-kpna vészelte át a robbanást. - 1688: a 145 éves török uralom után az É-i oldalhajó területén álló Szt Katalin- és Szt Anna-kpnák előbb városi, majd a →székesfehérvári püspökség alapítása (1777) után ideiglenes ppi tp-ként szolgáltak. Itt a 18. sz. folyamán még misézni is lehetett. Pénz nem lévén a helyreállításokhoz, a ~ még meglévő falai 1800-ra eltűntek a föld színéről. A megmaradt román kori falmaradványok és kőfaragványok az 1938: kialakított Romkertben láthatók. -

6. Régészeti feltárások. 1848 őszén csatornaásás során sírokra bukkantak. →Érdy János öt sírt tárt fel, ebből kettőben III. Béla (†1196) és neje, Antiochiai Anna (†1184) feküdt. A sírjaikban talált ékszerek a M. Nemz. Múz. kiállításán láthatók, csontvázaik a budavári Nagyboldogasszony-tp. oldalkápolnájában vannak eltemetve. Kemény mészkő sírládáikat a székesfehérvári szegyh. altp-ában őrzik. - A ~ első rendszeres feltárására a MTA-tól →Henszlmann Imre kapott megbízatást. 1862: kezdett hozzá a közadakozásból fedezett munkához. Lehetősége ekkor csak a D-i hajó feltárására volt, ahol megtalált 4 pillért, 2 oszloplábazatot, a DK-i és DNy-i tornyok(?) maradványait, 9 fakoporsós sírt és 6 kirabolt, üres kriptát. A munkát 1874: folytatta. Ekkor került elő a románkori ~ félköríves szentélyfala, az É-i oldalhajó K-i fele az É-ról hozzá csatlakozó épületmaradványokkal, Mátyás kir. sírkpnájának részletei, valamint a főhajóban és az É-i oldalhajóban 5-5 kripta. Csontváz csak az É-i oldalhajó 4 kriptájában volt, de mellettük semmi olyan tárgyat nem talált, amelynek alapján az eltemetettek személye azonosítható lett volna. A harmadik feltárásra 1882: került sor, ekkor a mai Szabadság tér alatt lévő torony és környékének kutatására volt lehetősége. Az előkerült falmaradványokat földdel fedték le. - Újabb feltárásra 1936-37: a Műemlékek Orsz. Bizottsága felügyelete alatt került sor, →Lux Kálmán műépítész vezetésével. A feltárás az ekkor kialakított Romkert területén folyt. - Új leletként ekkor került napvilágra a tp. D-i oldalához épült kis kápolna szentélyrésze, továbbá mintegy 120 sír, jórészt a ~ falain kívül K-re és D-re. - Az 1938-ra elkészült helyreállításban Lux Kálmán a rommezőt, →Lux Géza a kőtárat és a hozzá csatlakozó Szt István-mauzóleumot tervezte meg. E helyiséget →Aba Novák Vilmos freskói, →Sztehló Lili (háború alatt elpusztult) üvegablaka, Lux Géza ablakrácsai díszítették, külső és ma is látható domborműveit →Madarassy Valter készítette. - 1965-72: Kralovánszky Alán végzett újabb ásatást e területen. Ekkor került elő a Szt István-sírhely és kultuszhely a tp. középvonalában, a kir. trónszék emelvénye, a kórus és a szószék alapozása, a Mátyás-sírkpna néhány újabb részlete, 5 további pillér, számos koporsós temetkezés és néhány kripta, egy újabb sírkpna az 1936: talált kpna mellett, valamint az egykori prépság kerítésfala. A romterület jelenlegi (acélszerkezettel lefedett) bemutatási módja Erdei Ferenc és Oltai Péter műemléki építészek tervei szerint készült. Kralovánszky Alán-**

Dercsényi Dezső: A ~. Bp., 1943. (teljes bibliogr-val) - Székesfehérvár évszázadai 1. 1967; 2. 1972. (Fényi Ottó, Fügedi Erik, Gerő Győző, Györffy György, Heinrich Koller, Horváth János, Kovács Éva, Kozák Károly, Kralovánszky Alán, Marosi Ernő, Mezey László, Vajay Szabolcs tanulmányai) - IKM Közl. B sorozat 27. sz. Székesfehérvár, 1968. (Kralovánszky Alán: A székesfehérvári kk. baz.); D sorozat 132. sz. Uo., 1979. (Fitz Jenő: Kk. Romkert) - Alba Regia XII. 1972 (Kralovánszky Alán: Székesfehérvár István kir. korában) - Századok 1988. (Engel Pál: A ~ban eltemetett és megkoronázott személyekről. Vö. Györffy György és Kralovánszky Alán M. Nemz. Múz-ban őrzött kiegészítő megjegyzéseivel.) - TKMK 309-310.